Vagy az első kérdés inkább az, hogy mi is egyáltalán a shea-vaj? Nos, egy csodálatos, gyengéden tápláló, vitamindús természetes anyag, amelyre a bőrnek nagy szüksége van. Ahogy a kozmetika ipar résztvevőinek is. De nem mindegy, miként szerzik azt meg!

Nyugat-Afrika szavannás területein honos a gyönyörű, terebélyes, akár 15 méter magasra is megnövő afrikai vajfa vagy shea-fa. Ágain – fürtökben – dióhoz hasonló termések érnek. A shea-diók kemény héja gesztenyére vagy nagy mandulára emlékeztető magot rejt, mely igen gazdag értékes anyagokban.

A helybeliek évszázadok óta változatlan eljárással dolgozzák fel a shea-diót, hogy kinyerjék belőle az illatos, sőt ízletes, kellemesen lágy, fantasztikusan bőrnyugtató hatású shea-vajat.

Ez azonban mindmáig közvetítő cégeken keresztül jut el az európai piacokra. Biztos, hogy korrekt ez? Szerencsére vannak olyan kozmetikai cégek, amik szerint ez nem tisztességes: a shea-vajat ugyanis a fejlődő országokban állítják elő, és ott a felvásárlók megtehetik, hogy éhbért adnak az emberek munkájáért. A helyieknek ugyanis jóformán semmilyen megélhetési lehetőségük nincsen, így kénytelenek belemenni a legmegalázóbb alkukba is. Ritka dolog, de tényleg vannak olyan olyan cégek (mint például a Lush), amik inkább elutaznak a ghánai faluba, hogy személyesen, jó áron vásárolhassák meg a szükséges alapanyagokat.

Két ilyen kozmetika-iparági dolgozó le is írta élményeit, amit a kis afrikai faluban szereztek, íme:

Alan és Simon fél 6-kor kelt, hogy elérje a buszt. Fölösleges volt a sietség, a busz háromórás késéssel indult, de hát Ghánában ez a tempó. A 15 órás út során időnként árusok lepték el a járművet, de hajnali 2-re megérkeztek Tamaléba, ahol már várták őket.

Tamale shea-vaj és shea-dió felvásárlási központ. A faluban körülbelül ötezren élnek, és 120 nő tagja a szövetkezetnek, amely a shea feldolgozásával foglalkozik. A házak többnyire vályogból épültek, és bár meglehetősen kezdetleges a külsejük, igen jól ellenállnak az esős évszakban a nedvességnek és a szélnek. Alant és Simont harminc asszony fogadta, nagy, harsány mintás ruhákban és fejkendőkben, arcukon a törzsre jellemző hagyományos és hegtetoválásokkal. A fogadóbizottság dallal és tánccal várta a vendégeket, majd bemutatkoztak a szövetkezet elöljárói.

Ezt követte az üzem megtekintése. Asszonyok válogatták szét a jó és a gyengébb minőségű shea-diókat, majd a megfelelő szemek az őrlőbe kerültek. Ötven-nyolcvan kiló őrölt dió kerül az üstökbe, ahol 45 percen át egyenletesen hevítik, vigyázva, nehogy leégjen. Kemény munka, a füst csípi a szemet, a hőség alig elviselhető. Alan kipróbálta, és mindössze négy percig bírta a munkát.

Az üstöt ezután két asszony helyezi a beton talapzatra, ahol vizet adnak hozzá, és elválasztják a vajat az egyéb anyagoktól. A dolgozó nők nem ritkán csecsemőiket szoptatják munka közben. Alan és Simon is kipróbálta ezt a munkafolyamatot, és az asszonyok nagy nevetéssel honorálták az egyébként sikertelen erőfeszítéseiket.

Bizony, sok helyen nem veszett még ki a tisztesség, még ha multikról is van szó! Te hiszel ebben?