Az
Öt Elem tanát – amelyet a hagyományos kínai orvoslás és az akupunktúra
is felhasznál betegségek diagnosztizálásához és kezeléséhez – gyakran
hívják segítségül a kínaiak, amikor a világ működését és benne az ember
szerepét kutatják. A Fa–Tűz–Föld–Fém–Víz körforgás megértésének első
lépése annak tisztázása, hogy ezek nem merev összetevők, hanem egymást
folyamatosan követő, egymásba átalakuló, egymást gátló és gerjesztő
fázisok, állapotok. Ezért talán pontosabb az Öt Változó Állapot
elnevezés.
E körforgásban a Fa, a Tűz és a Föld állapotok a jang oldalhoz (aktív,
kiáradó, férfi), a Fém és a Víz pedig a jin oldalhoz (passzív, befogadó,
női) tartoznak. A Fém elem az energia áramlásában az aratás utáni
időszakot, az elmúlás és hanyatlás kezdetét jelenti. Az évszakok közül
az ősz kapcsolódik hozzá, amikor a virágzás és a dús termés ideje után
visszahúzódnak a természet aktív erői, elszárad a növényzet, kopárrá
válik a föld. A természet nem ragaszkodik a korábbi formákhoz, és a fák
sem akarják télre megőrizni zöld leveleiket, hanem elengedik őket. És
éppen ez a Fém elem fő ereje: elengedi a feleslegest, hogy így teret
adjon az új befogadásának.
Az emberi testben e két feladatot a Fém elemhez tartozó két fő szerv, a
tüdő és a vastagbél látja el. A vastagbél választja ki a szervezetünkben
felhalmozódó salakanyagot, hulladékot. Megtartjuk a használhatót, és a
maradékot útjára bocsátjuk, mert már nincs rá szükségünk. Elengedés
nélkül ugyanis nem tud kifejlődni az új. A tüdő az új dolgok
befogadásáért felel, amit fizikai szinten a beszívott levegőben
tapasztalunk meg. A tüdő egyik elnevezése a „tiszta égi Csí (energia)
befogadója”. Ez a töltés a belélegzett levegővel áramlik testünkbe,
enélkül nem tudnánk élni. A „belélegzésre” azonban nem csak fizikai
értelemben van szükségünk. Az érzelmek és gondolatok szintjén ugyanúgy
fontos, hogy el tudjunk szakadni a megszokott, régi érzéseinktől és
elképzeléseinktől, és meg tudjunk változni, be tudjuk lélegezni a
fejlődést, az életet jelentő újat. Szélesebb értelemben tehát ez a
tüdő-funkció. A régi sérelmeinkhez, nehezteléseinkhez, kapcsolatainkhoz,
megértési szintünkhöz való ragaszkodás útját állja az életet jellemző
változásoknak, az új tapasztalatok lehetőségének. Az új befogadásához
„ki kell fújnunk” a régit, az új megértéshez tovább kell lépnünk a
tegnapi eseményeken, hogy nyitottak lehessünk a jelen csodájára.
A megújulást általában a tavaszhoz kapcsoljuk, de érdemes megfigyelni,
hogy a kínai szemlélet szerint ez már a Fém elemmel, ősszel elkezdődik. A
föld csak akkor marad termékeny, ha elegendő utánpótlást kap. Ha a
lehulló, fonnyadó termésből és levelekből az eső nem mosná be a földbe a
tápanyagot, akkor tavasszal nem lenne miből erőt merítenie az új
hajtásnak. Ez adja meg az elmúlás értelmét: a látszólagos pusztulás a
jövőbeli születést táplálja. Mai napunk értelmét az adja, hogy
megalapozza holnapi lépéseinket. Egy év, vagy akár egy egész élet,
amelyből nincs mit továbbvinnünk a következő ciklusba, amelyben tudásunk
nem növekedett, és nem lettünk jobb emberek, nem jobbítottunk a
világon, tulajdonképpen felesleges és hasztalan volt.
Mindennek
megvan a maga ideje és ciklusa. Amikor valami véget ér, tovább kell
lépnünk, magunk mögött kell hagynunk a szükségtelenné vált, visszahúzó
málhákat. Vigyázni kell azonban, hogy ne rohanjunk, hogy ne vágjuk el
túl korán a kötelékeket, mielőtt levonnánk belőlük a kellő
tapasztalatot.
Az Öt Változó Állapot mindegyikét jellemzi egy-egy negatív érzelem is,
ami a Fém elemnél a bánat. Az ősz gyakran melankóliát kelt bennünk.
Amikor valakiben a Fém elem nincs egyensúlyban, akkor nem képes
megfelelő módon viszonyulni az elmúláshoz. Vagy közönyösen fogadja a
veszteséget és a halált, vagy akár évekig is eltartó, végtelenül letört
lelkiállapotba kerül. Mindkét szélsőség szomorúságot von maga után.
Gyakran találkozni olyan emberekkel, akiknek az életére még mindig
ránehezedik egy közeli hozzátartozójuk sok-sok évvel ezelőtti halála. Ha
valaki nagyon nehezen enged el valamit, akkor bármit veszít is el, azt
megsemmisítő csapásként éli meg. Ez az ember hátat fordít az életnek,
búslakodik, és arra vágyik, hogy bárcsak még mindig úgy volnának a
dolgok, mint ezelőtt. Nem tud megszabadulni ragaszkodásától, és ez fogva
tartja. Vagy azért bánkódik, mert nem érte el a vágya tárgyát, vagy
pedig azért, mert elérte, de elveszítette.
A kínai szemlélet arra vezet rá bennünket, hogy nem lehetséges a
megújulás elengedés nélkül. Most inspirációt nyerhetünk az ősztől, hogy
hátrahagyjuk az események szövevényes sorozatát, amelyek után számos
kedves és kevésbé kellemes érzelem és emlék is maradt bennünk. Már most
kezdjük el a megújulást: a tapasztalat levonása, a felesleges
kiselejtezése, minden szinten – beengedi és táplálja a holnap rejtett
ajándékát.
Wágner Mária
Kommentáld!