A független nő felöltözik, elkészíti a szolid, de hatásos sminkjét – nem szereti, ha látszódnak az apró árnyacskák a szeme alatt – és leemeli az elegáns ruhájához illő designer táskát a polcról, amit a saját fizetéséből vásárolt. Végigsimítja a finom bőrből készült anyagot és büszkén elmosolyodik, hogy ezt ő vette magának. Ennél jobb érzés nincs is - konstatálja. Aztán beszáll az önerőből kifizetett kocsijába és munkába indul. A munkahelyén tisztelettel köszönnek neki, és ő is tisztelettel válaszol az üdvözlésekre. Tudja, hogy az alázat és a munka szeretete juttatta el oda, ahol most van, ezt pedig soha nem felejti el. Egyik kedvenc idézete Michelle Obamától származik: „Amikor keményen dolgoztál, mindent jól csináltál, és átsétálsz a lehetőségek ajtaján, ne csapd be magad mögött az ajtót. Nyúlj vissza, és add meg másoknak ugyanazokat az esélyeket, melyek téged segítettek a sikerhez." Ez a szöveg a háttérkép a munkahelyi monitorján és az otthoni laptopján is.

A független nő nem ebédel, hanem munkaebédel. Összeköti a kellemest a hasznossal, nem akar kiaknázatlan időt a napjában. Délután négy körül egy kicsit elfárad. Megkívánja a cigarettát. Figyeli a kollégákat, akik kint bagóznak, és az egyetemi évekre gondol, amikor még ő is gyakran rágyújtott, de ma már rettenetesen egészségtelennek gondolja ezt a tevékenységet és határozottan állítja magának, hogy ez nem fér bele a tudatos életmódjába. Hat óra körül feláll az irodájában az asztalától és hazaindulna, ha nem kellene mennie spinningre, amihez ma kifejezetten nincs is kedve, de nem engedheti meg magának, hogy lemondja, mert tartozik ennyivel a testének. „A tested templom” – mantrázza a jógaoktatójától hallott mondatot, és meggyőzi magát arról, jól döntött, hogy nem dobta a sportot. Edzés után bevásárol: rukkola, koktélparadicsom, parmezán, rizstej, fittness kenyér, áfonya és chia mag – áll a listán, amit a reggeli kávé közben lejegyzett egy papírra és aztán lefotózott a mobiljával, mert egy papírfecnit úgyis elhagyna. Hosszú az út a nehéz szatyrokkal a kocsiig, és most először jut eszébe, hogy mennyire hiányzik az életéből egy férfi. Illetve ez hazugság, már ébredéskor is eszébe jutott, de ezt nem vallja be még magának sem.

A független nő hazaér és bekiabál az üres lakásba: - Drágám, megjöttem! Ja, várjunk csak, egyedül élek. És elneveti magát ezen a szánalmas poénon. Valójában kínjában nevet. Most érzi másodjára, hogy mennyire jó volna, ha lenne egy párja. (Igazából már sokadszorra érzi, de ugye – mint tudjuk – hazudik magának.) Nem ismerkedik, mert a legutolsó randija is rémesen sült el. A"ki vagy - honnan jöttél - mivel foglalkozol" kérdéskör után megfagyott a levegő. A partnere megijedt attól is, hogy aktív társasági életet él, sok barátja van, és a barátai között akad néhány a szakmájában elismert ember, például színész, énekesnő, étteremtulajdonos és politikus.

A független nő pedig nagyon vágyik egy társra. Nem olyanra, aki megmenti, hanem valakire, aki képes hozzátenni az életéhez, akivel tudják kölcsönösen tisztelni egymást és meghagyni a másik szabadságát, aki mellett nincs féltékenykedés, csak szeretet és béke, mert képesek egymás hátországai lenni, úgy, hogy mindketten különálló, egyszemélyes országok is egyben. Persze tudja, hogy mindez egy gyönyörű álom, vagy, ahogy a nagymamája mondta: a különleges embereknek különösen sokat kell várniuk az igazira.

A független nő lefekszik aludni, de – szokás szerint – nem jön egyből a szemére az álom. Ilyenkor ápolja a kapcsolatot önmagával, ilyenkor jut eszébe olyan baromság is, hogy mennyivel könnyebb volt régen a nőknek, amikor még nem fordultak ki magukból a nemi szerepek. De ezeket a gondolatokat gyorsan elveti. Nem is próbája megmagyarázni magának, hogy a férfiak félnek tőle, szerinte ez egy marhaság, amivel a szinglik áltatják magukat.

A független nő pedig nem szingli. A független nő csak független.

Forrás: http://www.stylemagazin.hu/